Vannak olyan társaságok, közösségek, ahol elvárt viselkedési forma a panaszkodás. Aki nem panaszkodik, kinézik. Hogyan bánjunk ezekkel a társaságokkal?
Elmesélek egy szélsőséges példát: Egy előkelő bécsi vendéglőben egy schönstatti házaspár a mellette lévő asztaltól hallotta: „Amit a pápa a káplánjaival csinál, arra mi nem lennénk képesek!” – egy feltételezett homoszexuális kapcsolatra utalt a szentatya és a káplánjai között. Erre föl a schönstatti asszony ugyanolyan hangosan mondta a férjének az asztalnál: „Hihetetlen, hogy léteznek emberek ilyen piszkos fantáziával!” A másik asztal meghallotta, hogy mit mondott, sőt az étteremben is többen. Jött is a válasz: „Csak megmondhatja az ember a véleményét!” Az asszony válaszolta: „Én is így gondolom! Ezért akarom én is a véleményemet elmondani! Az én véleményem tehát, hogy ebben a helyiségben van valaki, akit rosszul neveltek. Ez gyerekszoba kérdése. Ha valakinek piszkos a fantáziája, tartsa meg magának!” Így ment egy darabig tovább. Mondhatni, csak hamu maradt a másik társaságból. Ha minden esetben ilyen reakciót tapasztal meg az ilyen ember, akkor tíz eset után befogja a száját.
Vannak emberek, akiknek „verésre” van szükségük, nem megértésre. Értik? Ha egészen egyszerűen ilyenkor azt mondjuk nekik, hogy „Marhaság, amit mondasz!”, az segít. Ez egy egészen komoly kérdés. A keresztények a nyilvánosságot szívesen átengedik másoknak, akik szépen terjeszkedhetnek.
Nem kell feltétlenül úgy reagálni, ahogy ebben a vendéglőben történt, de egy olyan környezetben, ahol rendszeresen vagyok, nem engedhetem át a légkör alakítását egészen a többieknek. Hogy minden lehetséges háborút megvívok-e, az más kérdés. Én sem vagyok túl bátor, sokszor inkább hagyom az ilyen embereket, s elmegyek, néha pedig harcolok.Dachauban egy SS-tisztnek, aki nagy szónoklatot tartott, Kentenich atya hangosan mondta: „Ezt maga se hiszi el!” Ez veszélyes volt, ezért akár össze is verhették volna, de mégse bírta ki, hogy ne szóljon.
Nekünk keresztényeknek a környezetünkben a légkört tudatosan befolyásolnunk kell!