Május 13-20. csütörtöktől
- 9. ISTENNÉL, DICSŐSÉGBEN
Mária testestül, lelkestül felvétetett a mennybe, és a lehető legszorosabb egységben él a Szentháromsággal. Egész lénye a legtökéletesebb módon kiteljesedik a mennyei dicsőségben. Mária azt kapta, ami mindannyiunk számára megígértetett. Azóta, hogy eggyé váltunk Jézus Krisztussal az ő Titokzatos Testében, a sorsunk, hogy részesedjünk dicsőségében is. Most be kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk erre az ajándékra, és várnunk kell türelmesen a „dicsőségre, amely megnyilvánul rajtunk” (Róm 8,18). De már most is a menny az otthonunk (vö. Fil 3,20). Kentenich atya ezt az igazságot újra és újra elmondta. Élete feladatának tekintette, hogy már itt a földön létrehozza a menny gyarmatát, egy Istenhez tartozó szent földet. Hitte, hogy a schönstatti szentélyekből szerte a világon kegyelem árad, hogy Istenhez vonzódjék a lehető legtöbb ember.
Kentenich atya maga teljesen a hit világában és a természetfeletti valóságában élt. Isten embere volt. Egész lénye Istenre mutatott, és Istenhez vonzotta az embereket. Ugyanakkor mindkét lábával a földön állt. Egyaránt közel volt a menny valóságához és a földéhez. Minden nehézséget és szenvedést az örök fény világánál szemlélt. Isten pedig rányomta pecsétjét Kentenich atya életére, amikor hazahívta őt az örökkévalóságba a Szentháromság örökimádás templomból, közvetlen az után, hogy Szentmisét mondott ott. Mindaz, aki imádkozik halála helyén és egyben sírhelyén, megtapasztalja Isten áldását.
Ima
Mennyei Atyám, Kentenich atyához hasonlóan én is a hit és a Máriával megélt egység életét szeretném élni. Mivel erre magamtól nem vagyok képes, kérlek, hogy segíts ebben Kentenich atya közbenjárására, és add meg a kegyelmet, hogy hűséges maradjak Hozzád a környezetem hitetlensége ellenére. Add kegyelmedet, hogy minden nehézségen felül tudjak emelkedni azáltal, hogy a Te szemeddel látom őket, és a Te erőddel veszem fel velük a harcot. Ily módon a szenvedésem közelebb visz Hozzád, és képes leszek a menny polgáraként élni. Ámen.