Európai Családkongresszus 2010. Pünkösd
Gertrud-Maria Erhard nővér. Gőzerővel folynak az előkészületek a 2010 Pünkösdjén Schönstattban megrendezendő Európai Családkongresszusra. 14 országból jelentkeztek családok és szeretnének Kentenich atya kötődés-pedagógiájával foglalkozni, hogy ezt aztán hasznosítsák magánéletükben és munkájuk során.
„Hivatásomnál fogva sok nemzetközi tapasztalatom van” – véli Stefan H., aki Rüsselheimben az Opelnél mérnök. „Sokat dolgozom külföldi kollégákkal, szinte fél Európából, Lengyelországból, Belgiumból, Svédországból, Oroszországból. De ez a nemzetközi tapasztalat, melyet az Európai Családkongresszus kapcsán élek meg, egy sokkal közelebbi és személyesebb megtapasztalás. Jóllehet nagyon különböző kulturális hatásokat hozunk magunkkal és nagyon különböző tapasztalataink vannak a schönstatti családmozgalmi munkával, mégis minden alkalommal családias közösséget élünk meg.”
Jó két éve folynak a 2010. Pünkösdi Schönstatti Európai Családkongresszus készületei. Az előkészítő csoportban Ausztriából, Svájcból ,Cseh-, Magyar-, Német- és Spanyolországból voltak családok.
Az utolsó találkozó január végén volt Bécsben, azóta gőzerővel folyik a munka. 14 országból várunk családokat. Mivel 200 férőhely áll rendelkezésre, hamarosan többen várólistára is kerültek.
A csoport törekvése, hogy a jó nemzetközi tapasztalatokból valamit minden résztvevőnek továbbadjon. Amikor Stefan H. feleségével először jelen volt az előkészítő találkozón 2008-ban Münchenben, utána, ’a felhőkben jártak’. Ugyanezt élték meg 2009. novemberében Varsóban. Conchita Monedero Spanyolországból nagy szívélyességgel ölelte át és üdvözölte őket. „Ez az asszony „csúcs”,…micsoda tűz van benne és milyen kisugárzása van”- lelkendezik Stefan H.
Felesége, Mária számára a legmegragadóbb pillanat az egész előkészületben a varsói szombat délelőtt volt (2009. november).Egy kis szívalakú karabiner váltotta ki lelkesedését, melyet a csoport egyik házaspárja hozott, ettől az öröm és lelkesedés folyama indult meg. A kis karabinerek, amelyekkel egész praktikus dolgokat lehet összekapcsolni, szívformáján keresztül a személyes kapcsolatokat fejezi ki és így a kongresszusi mottó jelképévé vált:
„ A szeretetben összekapcsolódva Veled”.
„Eddig a pillanatig a szervezéssel voltunk elfoglalva, de ebben a pillanatban minden a szívünkig ért…”- véli Mária H.
„Ezen a délelőttön ’a földbe vertük a karót’, mely mindent meghatároz” egészíti ki férje. „A varsói tapasztalat kulcsélménnyé vált, mely összeköt bennünket. Reméljük, hogy a kongresszuson is lesznek olyan pillanatok, mely minket szélesebb körben is összeköt egymással.”.
A kongresszus mottója: „A szeretetben összekapcsolódva Veled”
Meghív, hogy elmélyülten foglalkozzunk Kentenich atya kötődés-pedagógiájával. A kongresszus napjai e témákat járják körül:
Hogy építhetünk szilárd kapcsolatokat?
Milyen megtapasztalásaink vannak ezzel kapcsolatban, amiket másoknak továbbadhatunk?
Tudni, hol vagyok otthon 1. kongresszusi nap: helyi kötődések
Tudni, ki számára vagyok 2. kongresszusi nap: személyi kötődések
Tudni, mi felé irányuljak 3. kongresszusi nap: eszmei kötődések