részletek dr. Endrédy István nyilatkozatából,
melyet Medveczky Attilának adott
-A mozgalom alapítója, Kentenich atya szerint a modern kollektivizmus korunk eretneksége. A kollektivizmus lényege, hogy ördögi, mert tudatosan és minden oldalon elfordul az igazságtól és odafordul a hazugsághoz, amelyből rendszert csinál. Jól látom, hogy ez a modern kollektivizmus hazánkban is igen erősen hódít?
-Egyetértek önnel. Április 5-én jelent meg a Szent István Kiadó gondozásában Isten szelíd forradalmára címmel egy könyv, mely az alapító életéről szól. A szerzőt nem lehet elfogultsággal vádolni, mert nem tagja a mozgalomnak. Ez a mû alaposan körbejárja azt a témát, melyről most szó esik. Tudjuk jól: erős családok képesek erős gyermeket adni az egyháznak és a nemzetnek. Ezek a gyermekek képesek a mai kor összes téveszméjével szembefordulni, de nem anarchistaként, hanem építő jelleggel.
-Azt olvastam, hogy a mozgalom jogi hordozója a Családok a Családért Egyesület. A jogi formán kívül - gondolom - más kapcsolatról is beszélhetünk…
-Igen, egy olyan kapcsolat is létezik, mely nem a magyar jogrendszer sajátosságán nyugszik. Beller atya és Gertrud Mária schönstatti nővér jelentik a spirituális kapcsolatot a mozgalom központjával. A családnapokat nálunk már nem csak papok és nővérek tartják, hanem házaspárok is. Õket Beller atya képezte ki erre a feladatra. Fontos, hogy az a lelki mélység, amely a mozgalmat jellemzi, ne vesszen el. A spirituális kötelék jelenti azt, hogy a mozgalom él, s így az talán vonzóvá válik más családok számára is. Az egyesület tagjai automatikusan nem válnak a mozgalom tagjaivá. Tiszteletben tartjuk a tagok szabad döntését. Természetesen vannak átfedések. Az egyesület a fenntartást, az üzemeltetést vállalja, végzi, s a családnapokhoz kapcsolódóan kiadványokat jelentet meg. Ezekben a kiadványokban pl. leírjuk azt: mit jelent a házaspárok életében a megbocsátás. Ezt a házaspárok egy-egy hónapon keresztül próbálják meg otthonukban gyakorolni, életre váltani.
-Amit ön mond, arra rávághatja egy ateista, hogy nem más, mint egy pszichológiai tréning némi katolikus sóval fûszerezve. Korunkban, ha valakinek valami lelki baja van, nem az egyházhoz fordul, hanem pszichológushoz.
-Ehhez képest nálunk többletekről lehet beszélni. A házaspárok közötti történést segítjük elő, de nem külső ráhatással, mint amikor pszichológushoz megyünk. A másik különbség: a hit, a természetfölötti rásegítés. Lényeges: aki a mi módszerünk szerint él, nem is gondol a válás lehetőségére.
-A pénzszerzés, a karrierizmus miatt egyre több házaspár - még a katolikusoknál is - mind későbbre halasztja a gyermekvállalás idejét. Erről is szó esik a képzőközpontban vagy a családnapokon?
-Az emberi szabadságot tiszteletben tartva mindenkit figyelmeztetünk a zsoltár szavaival: "Isten áldása a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom." A hitben élő családok számára a gyermek nem teher, hanem az Úr áldása. Boldog család az, ahol Isten kezéből fogadják a gyermekáldást. Ilyen légkörben a gyermek, a fiatal is jól érzi magát, nevelkedése is kiegyensúlyozott, örömteli lesz. A szülők elsődleges feladata, hogy szerető, meleg családi hátteret biztosítsanak gyermeküknek. Közösségünknek olyan diplomás édesanyák is tagjai, akik komolyan veszik az édesanyai hivatást a civil foglalkozásuk mellett.
-Mennyire segít az a gyerekek nevelésében, ha önmagunkat is neveljük?
-Don Bosco mondta ki először: a nevelt nevelővel érjük el a legtökéletesebb módszert. Ezt a tant vette át Don Boscotól Kentenich atya. A gyereknevelésnél fontos kritérium, hogy mindig az adott gyermek adottságaihoz mérten határozzuk meg módszereinket, érzékelésben velük.
-A családok egysége feltétele a nemzet egységének?
-Az összefogást tanulni kell, s először ezt a családban lehet elsajátítani. Nem különálló várak, erődítmények vagyunk, hanem képesek vagyunk összefogni egy nemes cél érdekében. Azt szeretnénk, hogy sok családból épüljön fel a mi hazánk.
-Nehéz az ellenszéllel szemben hajózniuk? Néhány politikai izmus a család intézményét szeretné széjjelzúzni. Ma a médiában - tisztelet a kivételnek - nem a hagyományos családmodellt hirdetik. Nagyon dívik a nőknél a szingli életforma propagálása, s a férfiakat pedig a nyers, még az erotikát is nélkülöző pornográfia felé terelik. Milyen eszköz áll a mozgalom rendelkezésére ahhoz, hogy vonzóvá tegye a keresztény család eszményképét?
-Természetesen feladatunk embert próbáló. Össze kell kapaszkodnunk, hogy erősítsük egymást. Sok embernél a pénz, a hatalom és a szexualitás még csak nem is eszközként, hanem célként jelenik meg. A családmozgalomban sikerrel bizonyítottuk be, hogy a szülők egymás iránti növekvő, tökéletesedő szeretete és egyetértése formálja a család légkörét. Ez is egy eszköz. A család az a tér, ahol életfelfogásunk, alapvető céljaink kialakulnak. Erre említek egy példát. Jelenits István atya, amikor osztálytalálkozónkon a szemére hánytuk, hogy ki mindenki volt piarista diák, azt felelte: "ha az iskolába a szülők egy kis igaz embert hoznak, akkor mi egy tanult, igaz embert tudunk belőle nevelni. Ha egy kis gazembert hoznak, abból csak tanult gazembert nevelhetünk."Mi, Schönstatt családok ahhoz próbálunk hozzájárulni, hogy minél több igaz ember lépjen ki a szülői házból, a későbbi változtatás az ember jellemében, mint az előbbi példa is mutatja, profiknak is lehetetlen.
-Az alapító atya az 1930-as években azt írta, hogy egy pogány világban élünk, s az őskeresztények példáját kell követni. Ez jelenünkre is elmondható?
-Joseph Kentenich próféta volt abban az értelemben, hogy előre látott olyan folyamatokat, melyek korunkban, az emberi közösségben játszódnak le. Amit ő állított, valósággá vált. Nem csak a veszélyre figyelmeztetett minket, hanem megmutatta az utat: hogyan lehet egy Istennek tetsző, minőségi életet élni. Mi ezt próbáljuk az ő nyomdokain keresztül megélni, és tanításait, módszereit továbbadni a fiatalabb nemzedékek számára.
Megjelent a MIÉP honlapján 2008. május 2-án.