Kedves magyar Schönstatt-családok, Fiú- és Leányifjúság!
Mindannyian értesülhettetek arról, hogy Tilmann atya már a mennyországból mosolyog ránk, és – amire még halála előtt bíztatta őt Kuslits Karcsi és Panka – kérdezi, hogy „és szeretik még egymást?”.
Tilmann atyának szívügye volt a „Himmelwärts” (Égfelé) imádságainak (Kentenich atyának a koncentrációs táborban szerzett imádságai) magyarra fordítása, és szívesen vittünk volna el Münchenbe a betegágyához egy kinyomtatott példányt. A Jóisten ezt másképpen gondolta, december 20-án csütörtökön jött a hír, hogy Tilmann atya 0:10-kor hazatért. Mi ebéd után mehettünk Veszprémbe a nyomdába az imádságos könyvekért…
A következő hír az volt, hogy december 22-én, szombaton, 13:30-kor kezdődik Schönstattban az Örökimádás templomban a gyászmise. Pénteken reggel felkerekedtünk tehát négyesben – útitársaink voltak Csermák Kálmán és Ádám – és elmentünk az Ingolstadt melletti Schönstatt-központba, Köschingbe, megtéve az út kétharmadát Schönstatt felé.Másnap, szombaton dél körül érkeztünk 400 km autózás után Schönstattba, és mehettünk egyenesen a Schönstatti Atyák Közössége Német Tartományának a székházába[i], ahol Péter már várt ránk. Első utunk Tilmann atya még nyitott koporsójához vezetett. Az Égfelé előkészített példányát odahelyeztük néhány percre a szívére.
13 óra előtt átszállították a koporsót a Schönstatt-hegyre, az Örökimádás templomba, ahol 13:30-kor kezdődött a gyászmise. Televíziós közvetítésen is lehetett követni, illetve utólag is meg lehet tekinteni: http://www.youtube.com/watch?v=4KJvea-ZCDc
A szentmise olvasmányát „a szent városról” a Jelenések Könyvének 21. fejezetéből vették. Tudjuk, hogy ez volt Tilmann atya vezér-eszméje[ii]: „… Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennyből, Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet, mely Isten dicsőségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis…”
Az evangélium a „Magnificat” volt, Mária hálaéneke:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő…”
Valóban a hála elmosta a szomorúságot.
A prédikációban P. Elmar Busse Schönstatt-atya, a mücheni Schönstatt-központ rektora
Tilmann atya életművét méltatva az alábbiakat emelte ki:
- · Hála és nagyra értékelés. Minden apró szolgálatot, ajándékot hálásan értékelve fogadott egészen az utolsó napig. Nem kritizált, hanem dicsért, nagynak látott bennünket. Ilyesmi egyszerűen jót tesz az embernek. A szívügye volt, hogy boldoggá tegye a házaspárokat. A hála és a másik nagyra értékelése olyan vonások, melyek Kentenich atya vezér eszméjének: a schönstatti új embernek jellegzetességéhez tartozik.
- · Szenvedélyes lelkipásztor. Részesült nagy mértékben Kentenich atya karizmájában, és hozzá hasonlóan ő is megértéssel és örömmel hallgatta meg az emberek minden búját és örömét. Rendelkezett azzal a képességgel, mely képes volt néhány perc alatt létrehozni a nyílt és megnyitó lelki közelség légkörét. Úgy is lehet mondani, hogy belelátott az emberekbe, és azt mondta nekik, amire szükségük volt. De mindez nagyon rejtve történt. A nyilvánosság csak a megjelent könyveit számolta, erről mit sem tudott. Tilmann atya legtöbb energiáját az egyes személyek ill. házaspárok lelki kisérésébe fektette. Nem félt az emberektől, a lelki közelségtől, a lélek mélyén feltáruló gondoktól. És nem kellett tőle sem félni, mert irgalmas volt. Ez a lelki közelség nem volt szokványos és nem vált haverkodássá sem. Megértése felemelő hatású volt.
- · Az én Schönstattom. Tilmann atya miután Ausztriában és Magyarországon felépített egy dinamikus mozgalmat, 1992-ben visszajött Németországba, hogy itt is mozgásba lendítse a védekező állásba merevedett Schönstattot. Ugyanis szépen kiépített eszme-várat formáltak Kentenich atya tanításából, amire gondosan ügyeltek, hogy el ne vesszen belőle semmi. Tilmann atya ehelyett behozta közénk az „én Schönstattom” eszméjét, mely szerint csak azt tudom hitelesen továbbadni, ami az enyém, amit megértettem, ahol jó tapasztalataim vannak. Arról beszélek személyes szavakkal, ami jót tesz nekem (és másoknak). Ez tesz hitelessé.
- · Kentenich-kompatibilitás. Tilmann atya mindenben Kentenich atyára támaszkodott, mint az ő tanítványa lépett fel. A „Kentenich-kompatibilitás” volt számára a legfontosabb minőség jelző. Gyümölcsözőségének titka, hogy hűséges volt Kentenich atya eszméihez, módszereihez, különösen is ehhez: „A fülem Isten szívén, kezem a kor pulzusán.” Részletesen áttanulmányozta Kentenich atya pszichológiáját és pedagógiáját, hogy megfelelően alkalmazni tudja.
- · Mária apostola. Tilmann atya nagyon szerette a Szűzanyát. Gyakran idézett mondása: „Ő, a nagy misszionáriusnő csodát fog tenni!” (Pallotti Szent Vince) „A Szentlélek ott száll le, ahol intenzív Mária-szeretetet talál.” (Monforti Grignion Szent Lajos). Továbbá, hogy ezek ketten ott fent (Mária és Kentenich atya) féltékeny szeretettel szeretnek bennünket. Azt szeretnék, hogy a legjobbat kihozzuk magunkból.
Most már nemcsak tanulunk Tilmann atyától, hanem imádkozhatunk is hozzá, hogy járjon közbe érettünk. Amen.
A szentmise után visszamentünk a Sion hegyre. Esett az eső.
A tartomány-központ és a kápolna között létesítették az atyák a temetőjüket. Tilmann atya koporsóját hat schönstatti kispap vitte. A sírnál az atyák búcsúbeszéde után lehetőséget biztosítottak másoknak is búcsúzásra, éltek ezzel a lehetőséggel osztrák barátaink is. Majd Gertrúd-Mária nővér bíztatására mi is kimentünk. Kb. ezt mondtuk felváltva magyar és német nyelven:
Kedves Tilmann Atya, nem búcsúzni akarunk, hanem fogadalmat tenni, hogy örökségedet összegyűjtjük, és továbbadjuk. Pl.: "A házasság munka!" "A szeretet fájhat!" "A legfontosabb kiscsoport a házaspár!" "Ne akarjunk gyorsan haladni; csak lassan, lassan, szinte semmit!" stb.
Örülünk, hogy ezentúl már nemcsak Münchenben leszel, hanem magunkkal vihetünk Magyarországra. Hisszük, hogy ott vagy most is Óbudaváron, ahol most a családok velünk együtt búcsúztatnak. Kérjük áldd meg őket, áldd meg a családokat. Amen”
Péter pedig azon gyermekek nevében mondott köszönetet, akik „Tilmann atyának köszönhetik” az életüket, olyan értelemben, hogy szüleik házassága Schönstattban újra kivirágzott.
A temetés után a Schönstatt-atyák minden jelenlevőt meghívtak a házukba teára meg egy kis süteményre. Jó volt találkozni ismerőseinkkel!
Az éjszakát is ebben a házban töltöttük, mint a Schönstatt-atyák vendégei és másnap reggel szentmise és reggeli után búcsút vettünk az Ősszentélyben Schönstattól.
Majd estére szerencsésen hazaértünk.
[i] Aki még nem volt közületek Schönstattban, Nektek leírjuk röviden az érintett helyek elhelyezkedését Vallendarban. A városka a Rajna jobb partján fekszik, a folyó másik, nyugati partján Koblenz város van. Schönstatt Vallendar keleti része. Az ős-szentély és a város között van a nővérek leánygimnáziuma, egy irodaépület, és a szövetségi papok háza. Ha megállunk az ős-szentély mellett és kelet felé nézünk, ott terül el előttünk (ha nem is látunk mindent egyszerre) a zarándok-központ és a leánymozgalom központja („Sonnenau”), balra a nővérek könyvesboltja, és még sokkal messzebb balra fönn a „Schönstatt Hegy” – az egész a nővéreké - az örökimádás templommal, egy nagy lelkigyakorlatos házzal, a nővérek anyaházával, kápolnával, még egy nagy házzal a kápolna mellett, stb.Északnak van a Schönstatti Asszonyok kötelékének a központja, távolabb a családok kápolnája, mellette a családok kötelékének a központja, följebb egy nagy családi lelkigyakorlatos központ (Liga). A szövetségi családok központja az egyik szomszéd faluban van. Délre-délkeletre az ős-szentélytől hegyoldalban és hegyen van egy nőközösség háza, ifjúsági központ és kápolna, távolabb a Schönstatti Atyák német tartományi központja, kápolna, az egész közösség központja („Sion hegy”), majd a papi liga és kötelék központja kápolnával („Moriah hegy”, itt kaptuk a kis keresztet a dachaui miséző asztalból, melyet Gregorich Feri beépített a kápolnánk tabarnákulumába).A Moriah az a hegy Jeruzsálemben, amelyre Salamon építtette a zsidók első templomát, majd valamelyik Heródes azt, amelyik Jézus idejében is állt.Sion egy domb Jeruzsálem délkeleti szélén, ehhez a dombhoz kötődik a megváltás ígérete. Az elnevezések jelképes jellegűek, a papi közösségek küldetéstudatával függnek össze meglátásom szerint.
[ii] „…Van egy gondolat, mely sokat jelentett nekünk. Ez volt a vezér gondolatunk: a Szent Város, mely az Újszövetségben a jövő képévé lett: „.. hallottam egy hangot, mely így kiáltott: Nézd Isten sátra az emberek között. Velük fog lakni, maga Isten lesz közöttük…” Ez az a kép, melyet mi vittünk be és nyomtunk rá a Schönstatt mozgalomra egyfajta előkép értelmében. Mely kezdetben még kicsiben, mintegy csíraszerűen van csak jelen. Melyből aztán lassan kifejlődik teljes formája és áttevődik azokra az emberekre, akik belőle növekedtek. Tehát az, ami majd eljön, a menny, már most elkezdődik itt a földön. Ebből aztán adódott, hogy mi építjük az új Siont, a szent várost és annak egyes házait.” (Tilmann atya szavai, Kösching, 2011. jan. 19-én. Megjelent: P.T.Beller (2012): SCHÖNSTATT – ISTEN VÁROSA”, Családakadémia Kiadó)