Elhangzott 2013.ápr.7-én Óbudaváron a kápolnaünnepen
Derűvel a jövőbe!
Kedves Barátaim, kedves vendégek!
Nagyon örülök, hogy ilyen sokan itt vannak, és süt a nap. Hideg van, de legalább süt a nap! Örülök, hogy önökkel itt lehetek a szentélyünnepen. Jól emlékszem, amikor 8 évvel ezelőtt első alkalommal voltam itt, éppen szentélyünnep volt. 2005. ápr.2-án nagy és szép ünnep volt: kegyelmi idő! Aznap este kaptuk a hírt, hogy II. János Pál pápánk meghalt. Fontos nap az Egyház történetében, fontos nap a világtörténelemben, és fontos nap a Schönstatt történetében, mert Magyarországon, Óbudaváron felszentelték az első schönstatti szentélyt!
II. János Pál pápa, amikor már nagyon beteg és gyenge volt, azt mondta: „Derűs vagyok, ti is legyetek derűsek!” Annak ellenére, hogy beteg volt, örömre hívott fel minket
Van okunk arra, hogy örüljünk ebben az egyházi évben, a hit évében azt mondjuk: Derűvel a jövőbe! Az Egyházban a hit éve, a Schönstatt mozgalomban a misszió éve is. Tényleg van okunk az örömre! Dinamikus emberek vannak itt, fiatal emberek (a Fiúmozgalom 40 fiatalja) töltik most a hétvégéjüket, éppen a szentélyünnep idején. Nemrégen ismét fontos lépés történt az Egyházban: van Ferenc pápánk!
Egy német asszony mesélte, amikor még iskolás gyermek volt, a tanár azt kérdezte: ki választja a pápát? Mit mondtak volna önök? „ a bíborosok!” A diákok is ezt válaszolták, de a tanár még nem volt elégedett. Végül azt mondta: a Szentlélek választja a pápát. Most ez az asszony a pápaválasztás ideje alatt visszaemlékezett erre az emlékére.
Szükségünk van a Szentlélekre és arra a látószögre, hogy Isten lelke emberek által működik. A pápaválasztás után néhány nappal kaptam egy német férfitől egy e-mailt, verset írt. Címe: A tavasz illata az egyházban. Azt írja: egy férfi a második sorból az első Ferenc lesz! Az első jezsuita, az első dél-amerikai, a pápai székben. Azt mondják, hogy szerény, egyszerű lakásban lakik, tömegközlekedési eszközöket használ, azt mondják, hogy ő más. A szegények ügyvédje, egy olyan férfi, aki egy katasztrófa áldozatait meglátogatta a helyszínen. Egy olyan ember, aki szereti a focit. Mindez a tavasz illatát árasztja számomra az egyházban! Nagyon izgalmas volt számomra, hogy a mostani pápa röviddel azelőtt, hogy Rómába utazott, találkozója volt több mint 30 schönstatti pappal. Ezt a találkozót már fél évvel ezelőtt eltervezték. A 30 közül egyikkel tudtam beszélni. Nagyon szép találkozás volt – mondta – a Szentatya „nagyra értékeli a mozgalmat, mindenek előtt tesznek is valamit a szegény emberekért, a plébániákért”. Egyik sch.-i atya megkérdezte a majdani pápát, hogy milyen szempontokat tart fontosnak a pápa választásához? Nem mondok semmi újat önöknek, de hiszek benne, 4 pont volt a válasz.
- a Szentatyának az ima emberének kell lennie.
- 2. Tudnia kell, hogy nem ő, hanem Krisztus vezeti az Egyházat és ezt hirdetnie is kell.
- 3. Jó püspöknek kell lennie, aki gyengéd és tudja, hogy nem azért vagyunk, hogy verjük a bárányokat, hanem hogy szeressük őket.
- 4. A Kúriát ki kell takarítani.
A sch.-i atya azt mondta nekem: ezeket meg is fogja tenni! Ő olyan ember, aki alkalmas a meglepetések okozására! Jól tud prédikálni, általában rövidek a prédikációi, 3 gondolatból áll, amit meg is lehet jegyezni. Egy másik sch.-i atya megkérdezte: „Hogy van bíboros úr egészsége?” Válasz. „Már jól vagyok!” Erre egy újabb atya: „Bíboros úr, akkor vigyázzon, hogy nehogy pápává válasszák!” Bíboros: „Vigyázok! Egy botot viszek magammal, hogy mindenki lássa, milyen öreg vagyok!”
Még valamit adott a sch.-i papoknak útravalóul, olyat, amit ő fontosnak tart: az Egyháznak ki kell mennie az utcára, nekünk mint az Egyház pásztorainak gyakran az a benyomásunk, hogy 99 juh van az akolban és egy elveszett. De éppen fordítva van! Csak egy juhunk van az istállóban és a 99 pedig elveszett! És úgy ápoljuk ezt az egyet mintha 99 lenne és a 99 pedig semmit sem kap! Egy olyan Egyház, amely nem megy ki az utcára, az beteg. Az egy önmaga körül forgó Egyház. Ha az Egyház kimegy az utcára, lehet, hogy baleset éri, sérüléseket szerez, de még mindig jobb egy sérült Egyház, mint egy önmaga körül forgó!
Ezt a gondolatot Kentenich atya úgy fogalmazta meg: missziós Egyházra van szükségünk!
Arról van szó, hogy a hit valódi szikráját lángra lobbantsuk! Arról van szó, ami a szívet megérinti, hogy azt továbbadjuk. Ha a lélek megérinti a szívet, a szív olyan puha lesz, mint a viasz és akkor lángra kap a szív. Egyszer csak lelkesedés lesz.
Az utóbbi hetekben volt egy családnapos hetem, egy asszony ott azt mesélte, hogy csoport-összejövetelükön az volt a téma, hogy Isten engem feltétel nélkül szeret. Ez tulajdonképpen egy katekizmusi igazság, már sokszor hallottuk, ez az asszony is. De a csoport-összejövetelen ez élményévé vált, és könnyek voltak a szemében, amikor ezt mesélte. Valami, amit már tudott, egyszerre elérte a szívét. Kentenich atya egyszer azt mondta, hogy a fejből a szívbe vezető út néha kilométer hosszú! Ennél az asszonynál bekövetkezett, hogy elérte a szívet.
Szeretném meghívni önöket, hogy tapogatózzanak a Szentlélek működése után a szívükben: hol éltem meg valamit, nemcsak a fejemben, hanem a szívemben? Hol következett be, hogy a szívem egyszerre meleg lett és meglágyult és lelkesedést élt meg?
Szeretnék most önöknek 1 percet adni, hogy efölött gondolkodjanak! (Ezután) Most 2 percet szeretnék adni, hogy a szomszédjukkal erről röviden beszélgessenek. Látom az arcukon, hogy szép dolgokról beszéltek!
Nem tudom, hogy részleteiben miről beszéltek, de kiindulhatok abból: ahol egy tiszta öröm kitölti a szívet, ott a Szentlélek működik.
K.a. egyszer egy szép képet használt, hogy megmagyarázza a Szentlélek működését: ha az ember fáradozik, megerőlteti magát, hogy jó legyen, szeretne jó lenni, önmagát nevelni, megpróbál imádkozni, jófeltételeket tűz ki maga elé, talán még le is írja, lelki napirendet készít, néha megerőltető, fárasztó. Talán ahhoz hasonlítható, ha a tengeren egy hajóban lennénk és mi vagyunk az evezősök. Ha Isten lelke segít, az talán ahhoz lenne hasonló, mint amikor a hajón kifeszítik a vitorlákat és a szél belekap a vitorlába és egész más dinamikával, erővel halad a hajó előre. Szeretném ezt most bemutatni önöknek. (Demonstráció: kék abrosz a tenger, papírcsónak a hajónk, hajszárító a Szentlélek, a papírcsónak elrepül. Derültség, taps) Látható?
A Szentlélek óriási segítség! Ehhez azonban szükséges tennünk valamit: kifeszíteni a vitorlákat, és kormányozni is kell, de egy egész más erő adja a lendületet! Így hat a Lélek!
A Fiúhétvége témája: Krisztus szeretete sürget minket! Sürget ez a Lélek!
Szeretném meghívni önöket az apostolok iskolájába, szükségünk van a Szentlélekre! Nekünk az a feladatunk, hogy az előkészítő munkát végezzük el és azután reménykedjünk abban, hogy a lényeget a Szentlélek megteszi!
Egy apostol meggyőzően csak azt tudja hitelesen továbbadni, ami az ő belsőjéből jön.
Tilmann atya egyszer kiadott egy jelszót: arról van szó, hogy az én Schönstattomat fedezzem fel!
Azt is mondhatnánk: az én egyházamat, az én Istenemet!
Tehát nem arról van szó, hogy a hitnek az egész épületét felmutassuk, hanem azt, ami engem megérintett és belelkesített. Ha a Lélek a szívemben lángra gyújtott valamit, akkor azt a lángot tovább adhatom.
A kápolna, amit ma ünnepelünk - K.a. szerint - egy kis cönákulum, (az utolsó vacsora és a pünkösdi Szentlélek kiáradásának terme) ez azt jelenti, hogy K.a. megtapasztalhatta, hogy az ezzel a hellyel való érintkezés segít abban, hogy a Lélek megérintse a szívét. Ha a Lélek érinti meg a szívet, akkor lendületet kapunk (ahogy a vitorla kapja a szél lendületét). Akkor szívesen tovább adnánk valamit. Még arra is készségessé válunk, hogy amit megszerettünk, attól megváljunk és továbbadjuk. K.a. erre azt mondja, ez az apostoli lelkület és vértanúi lelkület.
Ma ünnepeljük azt a kápolnaünnepet, amikor Tilmann atya a mennyországból ünnepel velünk! Sok minden van, amiért hálásak lehetünk. A Gódány házaspárral együtt Ő volt az eszköz, hogy itt Schönstatt mozgalom és szentélyünk lett!
Tilmann atyának volt egy kedvenc képe, ha arról volt szó, hogy valahol Schönstattot fel kell építeni. Az ahhoz hasonló, mint amikor egy repülő a háborúban az ellenséges terület fölé ér, kienged egy ejtőernyőst és ahova az ejtőernyős megérkezik, elkezd harcolni, valami újat felépíteni. Apostol. Azt hiszem Tilmann atya maga is ilyen apostol volt. Néha egy német férfiről is beszélt, Otto Lilienthalról, a XIX.-XX. Században élt, a repülés úttörője.
Amikor ideértem néhány nappal ezelőtt, a repülőtéren láttam egy nagy plakátot, néhány férfi látható rajta, akik fontosak voltak a repülés fejlesztésében, köztük ő is. Az emberiségnek mindig is nagy álma volt, hogy repüljön. Néhány úttörő, akik az első kísérleteket tették, egy közülük Otto Lilienthal. Testvérével sokat tanult, megfigyelte a madarak repülését. Számításokat végzett, repülő szerkezeteket épített és valamikor sikerült neki az is, hogy 15 méter tudott repülni. Néhány felvételt mutatok erről.
Szép német dal is van erről, a refrénje azt ismétli: „te tudsz repülni, igen, te tudsz repülni! Hagyd, hogy a szél elölről fújjon! Tárd ki a szárnyakat, meglátod tudsz repülni, igen tudsz repülni!” Ez volt Lilienthal álma! Ez volt az ő motivációja! Mindent bevetett ezért. Néhány repülése sikeres volt, de az egyik repülése során (ekkor 48 éves volt), amikor forgószélbe került, nem tudta kormányozni a szerkezetet, lezuhant és nagyon megsérült. Teljesen tudatánál volt. Először lovasszekérrel egy házhoz vitték, majd a vasútállomásra, hogy Berlinbe szállítsák. Teljesen tudatánál volt, és valószínűleg azt is tudta, hogy nem sokáig él. Aztán a Berlinbe vezető vasúton kómába esett és már nem ébredt fel. Ez az ének erről az utolsó útról szól és visszapillantásként az egész útjáról. A faluban az emberek kinevették, amikor kísérletezett a levegőben, de a felesége hitt benne! Az énekben ez áll: ott áll Ágnes fekete ruhában, teljes életörömben és szívélyességben és amikor repül, madártávlatból nézi a vidéket, egy versszaka ennek az éneknek erről az utolsó szakaszról szól. Ebben az a kérdés, hogy ez könnyelműség volt? Szerencsétlenség, vagy az ő saját hibája volt? Sohasem fogja hagyni, hogy ő maga, és az álma vereséget szenvedjen! A koporsóján ott a neve és ezek a szavak: „Áldozatokat kell hozni!”
Lilienthal tehát a repülés egyik úttörője, tulajdonképpen ő hozta létre az áttörést. Tilmann atyának kedvenc személye. Tilmann atya, úgymond egy Lilienthal volt számunkra: Kentenich atya iskolájának egyik úttörője.
Világviszonylatban ott tartunk, hogy repülési kísérleteket végzünk, de egy repülőtársaság leszünk. Tilmann atya nekrológjában az áll, hogy nagyon szeretett a hegyekben kirándulni. Gyakran túrázott a hegyekben testvérével és az édesapjával. Tilmann atyában volt valami radikális. Az élete folyamán azokat a barátokat, akik nem kapcsolódtak Schönstatthoz, elveszítette. Egész életét egy lapra tette fel. Tilmann atya Schönstattnak, az egyháznak egyik úttörője, Kentenich atya tanítványa volt. Gyakran beszélt arról a tapasztalatáról, hogy amikor lelkipásztori munkájában nagy kihívások előtt állt, megoldhatatlan feladatok előtt, akkor azon tájékozódott, hogy mit szól ehhez Kentenich atya. Még akkor is, ha nem értett meg mindent, tartotta magát ahhoz. „Ahol ezt tettem, ott sikerrel jártam, sikeres volt az ügy!” mondta. Tilmann atya mindig örült annak, amikor itt a szentélyünnepet ünnepeltünk, sok család, sok gyermek, sok fiatal érkezett ide. A magyarok voltak az ő kedvenc gyermekei. Gyakran gondolkozott azon, hogy a magyaroknak mi a sajátossága. Mesélte, hogy több mint 1000 évvel ezelőtt Keletről jöttek, meghódították a Kárpát medencét, lovakon jöttek és mindent meghódítottak, ami keresztbe tett nekik. Aztán egy új országot, a nagy szívek országát építették fel. „Nagy szívű emberek a magyarok!”- mondta.
Ez a mi sajátosságunk és egyúttal a mi megbízatásunk is, hogy új területet hódítsunk meg! Pl. valakivel folytatott beszélgetésben, lehetne így: „Te még nem vagy keresztény? Létezik még olyan? Te még nem vagy a családmozgalomban?” Tehát hódítók, akik egy országot nagy szívvel felépítettek.
Meghívottak vagyunk, hogy a saját szívünkben a szikrát ápoljuk és ezt a szikrát továbbadjuk, ezért meghívom önöket, hogy vegyenek egy füzetet és írják be:
Mi az én hitem (küldetésem)?
Mi az én Schönstattom?
Mi az, ami a szívemet megérintette?
Az apostolok iskolájában ez az első lépés!
Mindig izgalmas volt számomra, hogy átélhettem, ahogy Tilmann atya dolgozott önökkel! Egy házaspár mesélte nekem: Egy ünnep alkalmával, ahol nagyon jól érezték magukat, sokakkal örömmel beszélgettek, Tilmann atya a közelükbe érve azt mondta nekik: „Tessék dolgozni!” Tehát ne csak csevegjenek, jól érezzék magukat, hanem nyerjenek meg embereket! Vagy egyszer családlátogatása alkalmával beszélgetett egy házaspárral, majd felállt becsukta az ablakot, nehogy mások meghallják és azt mondta nekik: „Tulajdonképpen miért nem hoztak létre egy új családcsoportot?”
Tehát a lángot továbbadhatjuk a tevékenykedésünk által, szavunkkal, a lényünk által, egyszerűen amilyenek vagyunk. Hallottam egy családtól, akik most a Családakadémiát végzik. Egy férfi dolgozott az otthon az udvarában. A plébános arra ment, barátságosan köszönt neki: Jó munkát! A férfi erre azt válaszolta: Legyen része benne! Fél órával később a plébános munkaruhában megjelent és segített neki. Szó szerint vette! A férfire ez annyira mély benyomást tett, hogy ez volt az ő megtérésének kezdete, így talált a hitre.
Tűz van a szívünkben, ezt ápolni akarjuk és az örömünket tovább akarjuk adni: derűvel a jövőbe!