Kedves hallgatóim! Kedves gyászoló közösség!
Szeretnék kiegészítésül néhány gondolatot, konkrétan 3 világitó pillanatot feleleveníteni.
Az első világító pillanat: Egymás hordozása
Emlékszem az együttlétünkre egy családnapokon. Reggel volt szentmise és mi már kint voltunk. Lent voltunk az Mhc-háznál. Ott volt egy kb. 12-éves fiú, akinek valami baj volt a lábával, nem tudott járni. Amikor Róbert észrevette, hogy a fiú fel akart menni a szentélyhez, felajánlotta, hogy a hátán felviszi. Hálásan elfogadta a fiú Róbert segítségét és a hátán felment a szentélyhez. Később látható volt Róbert pólóján a fiú homokos kéznyoma. A fiú hálásan így szólította: Róbert bácsi.
Ez a kis szép élmény nekem egy szimbólum: Róbert nem csak ezt a fiút hordozta a szentélyhez, hanem hordozta a nagy saját családja mellett sok sok „lelki gyermekét“, az egész Schönstatt-családot és ezek nyomot is hagytak rajta.
A második világító pillanat: „Fejenállás“
Szeretnék mesélni egy másik élményről Róberttel. Egy másik családnapokon ünnepeltünk a tábortűznél. Sok műsorszám volt. Köztük Róbert is szerepelt: Lassan, erősen és tudatosan hosszú ideig a fején állt. Ebben az időben Róbert kb. 70 éves volt. Érezhető volt, hogy Róbertnak gyakorlata volt ebben. Róbert sportos volt, felkészült, biztos, erős, humoros. Szeretett humort vinni a életbe. Néha csibész volt, nem csak a tábortűznél.
A harmadik világitó pillanat: „A lelki testamentuma“
Emlékszem egy eseményre 2011 decemberében. Schönstattban Tilmann atya temetése volt röviddel Karácsony előtt. Magyarországról is jött egy kocsi. Ezen a napon ajandékba kaptam – frissen a nyomdából - az első magyar „Égfelét“, Kentenich atya imakönyvét, melyet Róbert és Rita dedikáltak nekem. Ez a könyv a Schönstatt lelkiség “winchestere”. Tilmann atya Róberttel és Ritával éveken át dolgoztak az imakönyv hiteles fordításán.
Róbert a Schönstatti lelkiség garanciája volt nekünk. Az Égfelé imakönyv Tilmann atya és Róbert és természetesen Rita ajándéka és testamentuma nekünk.
Köszönjük Róbert intelligenciáját, bevetésre készségét, bátorságát, a lényeg-látását és mozgalmunk világos lelki irányítását. Nekem nem tűnik véletlennek, hogy pontoson most, a nemzetközi Kentenich év elején halt meg Róbert. Ő Kentenich atya hiteles és hűséges tanitványa.
Egy héttel a Szűzanya koronázása előtt van ma Róbert temetése. A magyarok nagyasszonyát, a háromszor csadálatos anyánkat az élet királynőjévé akarjuk koronázni. Kivánjuk, hogy Róbert számára ez az örök élet kezdete legyen, a mi számunkra pedig hozzon a mozgalmunkban és a magyar egyházban Róbert közbenjárására új életet.
Gertrúd-Mária nővér