Az írás Word dokumentumként is letölthető.
Dante nagyon találóan így írja az emberről:
„… összes tudománya, hogy (mint alkotta vidám Alkotója) ami gyönyörre
gyújtja, azt kívánja. Kacsint előbb némely kisebbke jóra s megcsalják, és utánuk futna
végül, ha bölcs vezér vagy bölcs fék meg nem óvja. Ezért kell mindig törvényt tenni fékül…”(Purgatórium 16, 88-94.9)
Ha egy atomerőműben kikapcsolják a biztonsági berendezést, az óriási károkat okozva felrobban. Ha egy autóban elromlik a fék, lehetetlenné válik a biztonságos közlekedés, az ilyen kocsi ön- és közveszélyessé válik. Ha az erkölcsi élet egy területén függetlenítjük magunkat a törvénytől, hallatlan pusztítás előidézői leszünk.
Vidám Alkotónk kezenyomát őrizve mindegyikünkben kiirthatatlanul benne él a boldogság utáni vágy, s ugyanakkor mennyi csalódás keseríti életünket. Ezek a csalódások sokszor nem pusztán alkalmi elsötétedések, hanem egész életünkre rátelepednek. Ha egy-egy fájdalmas katasztrófa után átgondoljuk, hol is hibáztunk, legtöbbször megállapíthatjuk, hogy nem is rossz irányban kerestük mi a boldogságot, hanem azzal vétettünk, hogy függetlenítettük magunkat a törvénytől, ami a fék, a biztonsági berendezés szerepét töltötte volna be.
Kétségtelen, hogy a boldogságkeresésben első helyen személyes kapcsolataink vannak, s épp ezen a területen kapjuk s ejtjük másokon a legnehezebben gyógyuló sebeket. Mindig külön varázsa van egy férfi és egy nő kapcsolatának. Isten egy tökéletes szeretetközösségben él (Szentháromság), és az embert is így alkotta meg, hogy teljessé csak egy szeretetközösségben váljon. Itt nem kevesebb az igényünk, mint hogy valaki kizárólagosan és visszavonhatatlanul szeressen. Ez természetesen csak a házasságban valósul meg. Ezért olyan fontos az együttjárás, amely előkészítője vagy elrontója egy életre szóló szeretetközösségnek.
A keresztény erkölcstan szerint az együttjárásban kialakuló szexuális kapcsolat nem előre visz, hanem sok-sok értéket, lehetőséget elpusztít. Paradoxnak tűnik, de így igaz, hogy teljesebb, boldogabb az a házasság, amelyben csak a házasságkötés után lesz eggyé a férj és a feleség. Közel 25 éven át több száz fiatal életét láthattam egészen páratlan közelségből. Ezen tapasztalataimat sűrítik a következő sorok. Bár Te is megszívlelnéd az itt leírtakat, s így együttjárásod, házasságod valóban boldog lenne.
Szedjük tehát szépen sorba, hogy milyen pusztítást végez a házasság előtti szexuális kapcsolat:
1. A pár életéből egy felhőtlen, játékos korszak („gyermekkor”) egyszer és mindenkorra pótolhatatlanul kimarad. Jól tudjuk, hogy milyen meghatározó egész életünkre gyermekkorunk (játék, bizalom, ráhagyatkozás..).
Életünkben a felnőttség, a felelősség, a szexuális éréssel jelenik meg. Ha egy pár a házasságkötésig tartózkodik a szexuális kapcsolattól, hallatlanul szép, játékos, felhőtlen korszakkal alapozza meg jövő életét. Ezt később pótolni nem lehet!
2. A sokszínűség ki sem épül, vagy leépül. Két ember között a legkifejezőbb a testi kapcsolat. Amíg ez nem jöhet létre, ezer más módon fejezik ki figyelmességüket, ragaszkodásukat. Ha a testi kapcsolat belép, az összes többi kifejezésmód háttérbe szorul. Ha a belépésig már kiépült egy gazdag kapcsolatrendszer, az tovább él: ha nem, sivár, egyhangú lesz két ember kapcsolata: „Az ágy közös. A párna nem.” (Pilinszky János: Életfogytiglan)
3. A szexuális kapcsolat a teljes önátadásnak és a teljes elfogadásnak a jele. A teljesség nem lehet egy estére, vagy például három hónapra szóló. Amikor tehát eljátsszák a teljes odaadást, holott egészen más a valóság, becsapják egymást, hazudnak egymásnak. A teljes elfogadás azt jelenti, hogy visszavonhatatlan a döntésem. Ez csak a házasságban igaz.
4. Egy személy számára a legmegalázóbb, ha tárgyként kezelem. Nem tárgyként, hanem személyként fordulni a másik felé azt jelenti, hogy páratlan szerepet tölt be az életemben (nem pusztán szexuális örömöm tárgya). Az említett páratlanság csak a házasságban realizálódik.
5. Hogy a másikat teljesen elfogadom, ez azt is jelenti, titkaival együtt szeretem, Igazán csak a titok vonzza, bűvöli el az embert. (Gyermekkorunkban miután egy kisautót kibeleztünk, többé már nem volt érdekes számunkra, kidobtuk a szemétre.) Ha kíváncsiságom, erőszakom fölébe kerekedik a másik titkai tiszteletének, valójában nem beszélhetek elfogadásról, szeretetről.
6. Századunk betegsége az elidegenedés. Szavaink, kifejezéseink helyi értéküket, tartalmukat elveszítik. Ha a szexuális élet ösztön-kielégítéssé degradálódik, lejáratódik, hogyan fejezzem ki szívem választottjának, hogy egyedül őt szeretem? Amikor azt mondom; egyetlenem, akkor magam sem hiszem, mert nem az.
7. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban védtelenné, kiszolgáltatottá válik az ember. (A lágerparancsnokok nagyon tisztában voltak a levetkőztetés megszégyenítő jellegével, éltek is vele.). A szemérmesség védi az értéket, a titkot, a jogtalan szemektől, illetéktelen személyektől. A házasságban ezt az értékvédő szerepet átveszi a bizalom. A házasságon kívüli meztelenségben leomlik az első védőrendszer (szemérmesség), s még nincs meg a második (bizalom), az ember így kiszolgáltatott lesz.
8. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban az egyik legszentebb valósághoz, két ember tökéletes szeretetkapcsolatához félelem, bűntudat kapcsolódik. Nincs mögötte a teljes elköteleződés biztonsága: „Te életreszólóan, visszavonhatatlanul az enyém vagy, és én a tiéd.”
9. A test nagyon könnyen válhat a manipulálás eszközévé. Ráhajtok valakire, testileg az enyém lehet, de ezzel egy kegyetlen zsákutcába kerülök: „vajon tényleg szeret? Nemcsak a hálómba került? Őszintén szeret, nemcsak a trükköm köszön vissza?”- s így nem oldódik fel a magányom, mert nem szabadon fogadtak el.
10. Roppantul megtévesztő, amikor a test túlhangsúlyos lesz a választásban. Természetesen nagyon fontos tényező a testünk, de egy teljes élet boldogságához még fontosabb a másik önzetlensége, figyelmessége, türelme, áldozatkézsége, megbocsátási készsége… A „próbaházasság” egysíkú döntést hoz, amióta ez a „divat”, azóta sokkal több a válás, mint azelőtt.
11. Az ember azáltal több az állatnál, hogy nem determinálják az ösztönei. A férfiasság pl. nem az ösztönerővel mérhető, hanem épp azzal, hogy valaki mennyire ura ilyen hajlamainak. Az önfegyelem hiánya, föladása a későbbi házasságot is megrontja (erőszakosság, hűtlenség stb.).
12. A házasság előtti szexuális kapcsolat a féltékenység, gyanakvás, bizalmatlanság alapjait rakja le. Partnerem ma velem él házasságon kívüli szexuális életet. Holnap házastársam lesz, s mivel az ő nemi élete eddig sem korlátozódott a házas kapcsolatra, bárkivel megcsalhat. A házastársi hűségre a legnagyobb garancia: a házasságkötés előtt megtapasztalom, hogy a partnerem irányomban (is) mennyire ura ösztöneinek.
13. Egy házasság teherbírása attól függ, hogy mennyire szabadon vállaltam. Krízisekben jó visszagondolni arra, hogy milyen hosszú időn át teljesen függetlenül (szexuális kapcsolat nélkül) éltünk egymás mellett, s így érett meg egy erős, szabad döntés. Mennyire szomorú arra gondolni, hogy belesodródtam egy házasságba: „Valójában nem akartam, de pofátlanság lett volna négy év együttélés után otthagyni.”,..”Jött a gyerek”. Stb. A sodródás, a kényszer mindig értékpusztító.
14. Ami a testhez kapcsolódik, abban jelen van az elmúlás, a halál. Ez igaz a szexuális kapcsolatra is. Ezt a tényezőt a házasságon belül az életadás lehetősége ellensúlyozza. A házasságon kívül pedig csak a mulandó gyönyör szolgálata van jelen:
„Cimborák, a kéj, a tivornya
Testet gyújt és lelket aszal.
De rút lesz, de fekete, ronda
Az ember, mikor belehal.!”
(Francois Villon)
15. A házasságban van több olyan időszak, amikor nem élhetnek házaséletet a párok (gyermek születése, betegség..) Ha a házasságkötés előtti megtartóztatás idején kiépül egy gazdag jelzésrendszer a kölcsönös szeretet kifejezésére, akkor időszakokban is élő marad a kapcsolat. A szeretet jelzésére páratlan lehetőség a testi kötödés, de ez csak akkor hiteles, ha az élet összes területén egyedülállóan fontosnak tartom a társamat.
16. Hogyan tekinthet öregkorára az, akinél a szeretet fogalmához szükségszerűen hozzátartozik a szexualitás fogalma? Ezzel a szemlélettel az öregkor üres, kétségbeejtő. Ha viszont van egy szép „tavasz”, amelyben az illető megtapasztalja, hogy milyen gazdag lehet a kapcsolat testi kötődés nélkül is akkor az „őszre” is és a „télre” is reménnyel tud tekinteni.
A felsorolt 16 szempont világnézettől függetlenül minden ember számára megszívlelendő. Alapvető emberi tapasztalatokra hivatkoztunk (bizonyára te is sokat átéltél ezekből).
A teljesség kedvéért még ide tennénk egy olyan érvet, amely az istenhívőknek jelent sokat:
17. életünknek és testünknek is Isten a gazdája. Sem a saját testem, sem a partneremé nem az én tulajdonom. Isten tulajdonjogát sértem a házasságon kívüli szexuális kapcsolattal. A házasságban Ő egymásnak ajándékoz bennünket, tehát innen kezdve nem sértés, nem lopás a szexuális kapcsolat, hanem kizárólagosságával visszavonhatatlanságával épp megsejtet valamit abból, hogy hogyan szeret engem az Isten.
Testünk végtelen értéke
Ha a felsorolt 17 szempontot átgondoljuk, be kell látnunk, hogy az Egyház szigorúnak tűnő erkölcsi rendszerével nem eltiltani akar valamitől, hanem egy teljesebb élet, teljesebb boldogság felé szeretne elvezetni bennünket.
Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a hívő ember szemében minden földi érték leértékelődik. Az igazság az hogy valójában minden földi értéket nem leértékel, hanem felemel.
Bármennyire paradoxnak tűnik, egy hívő ember számára testünk nagyobb érték, mint egy materialista számára. Először is: Isten már a teremtéskor olyan gonddal szeretettel, annak tudatával tervezte és formálta meg az emberi testet, hogy egykor az Egyszülött Fia így fog megtestesülni. (Mi ennek alapján megtehetjük azt. Amit még az angyalok sem: testvérünknek szólhatjuk Krisztust.) Másodszor: testüknek örök jövője van. Minden testünkhöz kötődő érték örökre megmarad. Én, mint hívő ember, ilyen örömmel, büszkén és felelősséggel tekinthetek a testemre.
A kereszténység tehát nem a bűn forrásának, nem valamilyen gyanús dolognak tekinti az emberi testet. Mi azt valljuk, hogy értékesebb lesz egy eszme, ha az testet ölt. Örülünk annak hogy Michelangelo megfestette az Utolsó Ítéletet, kifaragta a Piétát, örülünk annak hogy Beethoven lejegyezte a IX. Szimfóniát.
Amikor két ember szeretete, összetartozása a test által is kifejeződik, ez Isten szándéka szerint több, értékesebb, mint a plátói szerelem. Tehát szó sincs arról, hogy önmagában a szexualitás bűnös dolog lenne. Pusztán arról van szó, hogy az a bűn, ha testével két ember hazudik egymásnak: eljátszik egy kizárólagos, teljes odaadást, holott a valóság egészen más.
Mindannyian emlékezünk a „Legyetek jók, ha tudtok c. filmre: Csirifizkió szíve minden melegével, minden sejtjével szereti Leonettát. Ezt a gyönyörű szerelmet tönkre akarja tenni a Leonettát gyermekkorában megrontó bíboros, s ezért odavágja Csirifizkiónak: „Leonetta testi őrzi az én ölelésemet.” Csirifizkió ezt a galád embert hasba szúrja. – Az igazi szerelem nem elégszik meg töredékkel, sértetlenül igényli a másikat. Az egyház a törvényeivel ezt a teljességet szeretné biztosítani a szerelmeseknek és a házasoknak.
Az életben sokkal jelentéktelenebb esetekben is ragaszkodunk egy teljességhez. Az étteremben a pincértől joggal elvárjuk hogy előttünk bontsa fel a palackozott italt. Ha autót vásárolunk, szerelőt viszünk magunkkal, aki gondosan megvizsgálja a kínált kocsit, hogy nem karambolos-e, nincs-e valamilyen rejtett hibája. Nagyon bánkódunk, ha kiderül, hogy hamísított a hozzánk került pénz. S vajon ezt az igényességünket épp a legszentebb terülten adjuk föl? A szexuális szabadosság pedig az élet legszentebb területét leszállítja a „Próbálgatás”, az esetlegesség szintjére.
A meggondolatlanság ára
Amikor életre szóló sérülésről, pusztításról beszéltünk, ebben semmi túlzás nem volt. Mezei Mária 50 éves érettségi találkozóján könnyek között idézte föl a 18 éves korában elkövetett abortuszát. Az ő figyelmeztetése mindannyiunknak szól: „… megláttam a vödörben a véres húscsomót, cafattá tépett kis lábakat, s egy csöpp kis kéz utánam nyúlt… Szememből a könny, mellemből a tej megeredt, s elfolyt haszontalanul, mint az életem. Soha többet nem lehetett gyermekem.
Vigyázzatok! Mondd meg mindenkinek, kiáltsd mindenkinek: vigyázzatok’ Szép szabadságotokat önkéntes fegyelemmel őrizzétek! Ne csúnyuljon szabadossággá! A szerelmeskedés szennyes öröm. A kíváncsiság, nyugtalanság, szánalom, ajándékozási vágy – nem szerelem! A szerelem egyszeri és szent Titok. Lényege e Szeretet. Ha Ő vezet, előbb utóbb rátalálsz arra, aki keres….”
Farkas István piarista
A cikk olvasása során szinte minden fiatalban előtör a kérdés; elfogadom az itt leírtakat, de mégis meddig lehet elmenni, konkrétan mit szabad és mit nem. A cikk alapgondolatainak a gyakorlatba ültetésében segít ez a két példa.
1. A teáskészlet
A teáskészlet több tárgyból álló ajándék, tálkák, poharak, kancsók, kanalak, cukortartó alkothatják. Amikor ajándékba adjuk törekszünk arra, hogy minden eleme ép és sértetlen legyen, hiánytalanul adjuk át az ajándékot. Törekedjünk a szexualitásnál is erre, az előre nem ismert jövendőbelinknek, ne egy törött csészét, koszos poharat, vagy hiányzó készletet ajándékozzunk, hanem egy tiszta hiánytalan ajándékot a tiszta (nem letiport, végigpróbált) önmagunkat.
2. A vízesés.
Meddig az addig? A meddig határának próbálgatása olyan, mintha a folyón haladva mindig a zúgó vízesés előtt az utolsó pillanatban akarnánk kiugrani a partra. Ez sikerülhet 10-szer 100-szor, de elég egy rossz számítás mindkettőnket elragad a vízesés sodra.